1838. márciusában a Duna felső szakaszáról érkező árhullám a
Csepel sziget felső csúcsán jégtorlaszt emelt, és a visszaduzzadt víztömeg
elöntötte az akkori településeket. Ez után nem sokkal került sor a vízgyűjtőterület
és az érintett Duna szakasz szabályozására.
A mai Ráckevei (Soroksári) – Duna (RSD) Budapesttől délkeletre található; a
Duna mindkét végén torkolati művekkel lezárt mellékága. Itt találhatók az
úgynevezett úszólápok, melyeket nád, gyékény, harmatkása, tavikáka és más
mocsári, illetőleg vízparti növények alkotják. A vízminőség alakulásában
nélkülözhetetlen szerepük van. A vízben lévő tápanyagokat felveszik, de nem
juttatják vissza a vízi ökoszisztéma keringésébe, hanem tőzeg formájában
elraktározzák.
A Kis Duna menti térségben több ilyen úszóláp is található, ezek
együttesen alkotják a Dunavarsány, Szigetcsép,
Szigetszentmiklós és Taksony térségében húzódó, összesen 700 hektár kiterjedésű
úszólápot, mely Európában a második helyen áll. 1979 óta áll védettség alatt.
A különleges, szigetszerű képződmények olyan ritka, védett növényfajok
élőhelyei is, mint számos orchideaféle vagy tőzegmohafaj, de egyes védett madárfajoknak
is menedéket nyújtanak; a szürke- és a törpegém, bölömbika, pettyes- és kis vízicsibe,
cigányréce talál itt otthonra.
A Ráckevei Soroksári Dunaág úszólápjának megmentésére civil szerveződés is
alakult. Törekvéseik példamutatóak, terveik szerint tevékenységükbe szeretnék
bevonni a WWF (Természetvédelmi Világalap) magyarországi csoportját is.
Kovács Rhewa Andrea